Végtelen empátia, hivatástudat, nagyfokú hozzáértés. Minden ápolónak rendelkeznie kell ezekkel a tulajdonságokkal, ám a gyermekápolók esetében ez kiemelten fontos. Immár 16. alkalommal rendezik meg a Gyermekápolók Országos Kongresszusát, melynek Szolnok ad otthont.
Több mint 160 gyermekápoló érkezett az ország minden tájáról a Tisza-parti városba, ahol október 7-8-án zajlott a szakma legmagasabb szintű tanácskozása a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet Csecsemő- és gyermekosztálya valamint a MESZK közös szervezésében.
Amint azt dr. Retkes Tamás osztályvezető főorvos, mint házigazda a megnyitó ünnepségen kiemelte: -„ Mindig tiszteltem az ápolói hivatást választókat, s úgy vélem, a gyermekápolók közülük is kiemelkednek. Nem mindenkiből lesz gyermekápoló, sokan megrettennek, visszafordulnak a feladat nehézségei miatt. Olyan fokú hozzáértés, hivatástudat, empátia szükséges ezen a területen, ami kiemeli önöket a többi szakmában dolgozók közül.”
Piroska Miklós, a Hetényi Géza Kórház főigazgatója a közeljövő legfontosabb feladatait vázolta.
– Nagyon komoly feladatok állnak előttünk. Úgy vélem, üdvözlendő az a kormányzati szándék, hogy az elmúlt évek béremelései után tovább kívánják vinni a szakdolgozók bérfejlesztését és hasonlóan az orvosokhoz, kiszámítható és biztos életpályát kívánnak biztosítani ezen a területen is – hangsúlyozta. – Ennek elősegítése mindannyiunk feladata, hiszen kijelenthetjük, hogy kórházunk gyermekosztályán nyugat-európai körülmények között fogadhatjuk a kis betegeket. Az infratruktúra, az eszközök azonban csak az ellátás egyik lábát jelentik. A humántényező a legfontosabb, a gyermekápolók képzésében pedig nagyon komoly teendők állnak előttünk. S valójában nem az a kérdés, hogy létezik-e képzés, hanem az, hogy lesz-e elég jelentkező, aki végig részt vesz benne és szívvel-lélekkel, komoly hivatástudattal egy életet eltölt ezen a pályán.
Balogh Zoltán a MESZK elnöke, aki a szakdolgozók helyzetéről is tartott előadást, szintén azt emelte ki, hogy a gyermekápolók azok, akik az édesanyát, a családot helyettesítik olyan időszakokban, amikor egy kisgyermek egyedül marad betegen, félelemmel telve, szorongások közepette. Mindemellett megköszönte a szolnoki fogadtatást, kiemelve, hogy ez a város nem csak helyet biztosít a konferenciáknak, de messzemenőkig támogatja a szakmai fejlődést.
A két nap alatt öt szekcióban összesen 27 előadás hangzott el neves felkért előadók és a gyakorlati szakemberek közreműködésével. Szó esett többek között a szakma múltjáról, jelenéről és jövőjéről, az utánpótlás-nevelés kihívásairól, a családközpontú terápia megvalósításáról a PIC-en, de a gyermekek sürgősségi ellátásáról, a gyermekhospice helyzetéről és a covidos gyermekek ápolásának tapasztalatairól is.
Zárásként pedig a hagyományoknak megfelelően a szervezők átadták a vándorbabát, „Miskolci Emőkét” a következő konferencia szervezőinek, melyet megőriznek az újbóli találkozóig.
