A STRESSZOLDÁS SEGÍTI A TESTÜNK – LELKÜNK GYÓGYULÁSÁT

A stressz és a szorongás a vezető okai annak, hogy elveszítjük a kapcsolatot önmagunkkal. Sokan olyan állapotban vannak, hogy már nem érzik a saját feszültségüket sem.

A túlhajtott életmód, a stressz, a szorongás, az alvászavar, a figyelemzavar és a krónikus kimerültség okai annak, hogy az emberek nagy százaléka nem tud válaszolni arra a kérdésre könnyen, hogy “hogy vagy”? Nehezen tudnak meglassulni, kapcsolódni az érzelmeikkel, és testérzeteikkel, mert már annyira kibillent a szervezetük az egyensúlyból. Minden harmadik ember alvásproblémával küzd, és pszichoszomatikus betegségekkel.

Társadalmilag ingerültek és türelmetlenek vagyunk, fáradtak, és motiválatlanok. A túlpörgetett életmódunk következményeként kialakuló civilizációs ártalmakkal nap mint nap  küzdünk, de már nem is reagálunk rá. Időhiányra hivatkozva továbbrohanunk, és instant dolgokkal kezelünk amit lehet. Amikor a netezés, az online játékok és a TV zaja között véletlenül akad egy kis elkerülhetetlen csend, érezzük, hogy szenved bennünk valami, de mégsem szeretünk odanézni.

            Végtelen az önismereti módszertanok tárháza

Olyan korban élünk, amikor már nem kínos, nem takargatni való információ rólunk az, hogy segítőhöz járunk. Lassan minden baráti körben, vagy munkahelyen evidencia lesz, hogy van aki személyiségfejlesztő előadásokra jár, és önismereti könyveket olvas. Hétköznapi dologgá válik, hogy a kezelőorvosunk mellett, pszichológushoz is elmegyünk, ha gyakran megbetegszünk, és meg szeretnénk tudni a mélyebb értelmű okát. Vagy ha a céljaink elérése miatt coach-hoz járunk, az ismerőseink talán még az elérhetőségét is elkérik. Mégis, mindemellett nagyon magas az olyan emberek száma, akik nem észlelik időben, hogy nem tudnak valamiben önmaguknak egyedül segíteni.

Ahhoz, hogy felismerjük, hogy bajban vagy elakadásban vagyunk, szükséges az a bizonyos belső kapcsolat önmagunkkal, amiről az előző cikkeimben már sokat írtam. Ugyanis, hogyha kizárólag a gondolkodásunkkal vagyunk kapcsolatban, akkor mondjuk úgy vakká válhatunk az egyéb fiziológiai és lelki folyamatainkra. Az említett felgyorsult életvitel egyik legnagyobb hátránya az, hogy eltompulunk, és érzéketlenné válunk a saját stressz-reakcióinkkal szemben.

Amikor annyira erős az észjárásunk hullámzása, hogy mindent elhiszünk önmaguknak – szelektálás nélkül – ami a fejünkben zajlik, kialakulhat egyfajta túlzott azonosulási késztetésünk a gondolatainkkal. A személyiségünk azon mentális rendszere, ami felelős a gondolkodásunkért, könnyen csapdába csalhat minket, hogy a kezében tarthassa az irányítást. Ő az egó. Ugye már hallottál róla? Veled is megtörtént már, hogy teljesen más dolgot cselekedtél, mint amit szerettél volna? Vagy, hogy a gondolataid és az érzéseid összeütköztek egymással?  Ha igen, akkor pontosan tudod, hogy milyen amikor az elméd irányít, és nem a lelked hangja.

            A túlagyalás során már nem halljuk meg mire is van szükségünk

A túl sok túlhajtott nap, a túl sok mentális zaj, a túl sok gondolat okozójává válik a belső feszültségeinknek. A feszített tempó, a kevés alvás a mozgásszegény életmód, a valódi relaxáció, és feltöltődés hiánya kizsigereli a testünket. Az idegrendszerünket is felsrófoljuk a maximumra, mert valahogy tartani kell a kibillenéseket. Mivel már hozzászoktunk az elvárásoktól kimaxolt életmódhoz, ezért nem tudunk lassítani. Ekkor az agyunkat és a teljesítményünket kávéval, energiaitalokkal, dohányzással próbáljuk még nagyobb teljesítményre ösztönözni.

Az egészségtelen, mesterséges hangulat- és energiajavító módszerek azonban csak ideig-óráig képesek segíteni. Amikor a szervezetünk megszokja a pótló szereket, a túlpörgetett test és lélek rövidesen kimerül. A egyensúlyvesztés során a test egyszer csak már nem tud  megfelelően méregteleníteni, feldolgozni a táplálékot, és emészteni. A lélek elkezd zavarosan működni, az agy a pszichés élményeket egyre nehezebben dolgozza fel, végül jönnek a pszichoszomatikus betegségek, leépül az immunrendszer, és a szervezetünk elkezd önmaga ellen dolgozni.

Egy túl aktív világ túlterhelt biorobotjai lehetünk, hogyha nem teszünk önmagunkért, még időben. Ebben a felgyorsult világban túl sok a cselekvés, és az automatizált tevékenység, miközben kevés a belső világunkhoz való megérkezésre szánt idő. Egyre több az inger, a reklámok miatti túltolt stimuláció. Csőre vannak töltve a vizuális, a gyors instant étkezési, és érzéki csatornák. Az információk, és most már a fals információk is ömlenek ránk, tompítva vannak az érzelmeink, minden azt diktálja, hogy ne figyeljünk magunkra. Túl sok hús, cukor, és egyéb szénhidrát kerül az asztalokra, mert ezek látszat energiát adnak. Stresszoldásra, és a hangulati szinten tartásra még mindig dívik az alkohol, az engedélyezett egyéb stimulánsok, kávé, dohányzás és energiaitalok.

            Csökkentsük a stresszhatásokat apró mindennapi rutinokkal

Mégis sosem késő másképp dönteni! Megérteni, hogy ez a rohanó, hömpölygő világ számtalan stresszünk forrása. Törődjünk magunkkal, időben. Az egészségünk meghálálja. Nézzük mi mindent tehetünk, ami könnyű és mégis hatékony módja annak, hogy kompenzáljuk a száguldó életünk velejáróit.

  1. Az elegendő mennyiségű, és jó minőségű alvás elengedhetetlen ahhoz, hogy testileg és lelkileg is rendben legyünk. Valamint, hogy a nappalokra elegendő szellemi frissességünk, és energiánk legyen. Ehhez kényelmes matracra, puha ágyneműre megfelelő hőmérsékletű szobára van szükségünk. Feküdjünk le este 9 – fél 10 körül, hogy tízre már készen álljunk az alvásra.
  2. Reggel keljünk 6 óra körül, mert a szervezetünknek főleg ebben a 22:00-06:00-ig tartó periódusban zajlik a regenerációs folyamata. A biológiai aktivitásunkat pedig akkor tudjuk jól kihasználni, ha reggel hat körül ébredünk.
  3. Jógázzunk, meditáljunk reggel. Vagy aki kevésbé holisztikus természetű, az választhat aktív reggeli sportot és zenés relaxációt is magának. A lényeg, hogy indítsuk a napot fizikai aktivitással, és utána egy kis elcsendesedéssel. Így már reggel kezdetét veszi egyfajta megkönnyebbülés, és feltöltődés.
  4. Étkezzünk választékosan, a tányérunkra ne mindig ugyanolyan rutin szerinti reggeli kerüljön. Hiszen a reggeli a szénhidrát háztartásunk szempontjából kiemelkedően fontos étkezés. Egy jó reggeli ellát minket energiával, és a vércukor/inzulin szintünket is optimális tartományban tartja.
  5. Ebédre étkezzünk meleg levest, majd a hasznos élelmiszerekből, rostokból, jó minőségű zöldségekből se felejtsünk el a tányérra tenni, sovány fehér húsok vagy hal ételek mellé. Este gondoskodjunk könnyű vacsoráról, hogy nyugodtan tudjon éjjel a gyomrunk is pihenni. A lehető legtöbbet akkor tesszük magunkért ha felkeresünk egy táplálkozási tanácsadót, aki a test- és anyagcseretípusunknak megfelelő egyedi étkezési tanácsokkal lát el minket. 
  6. Napközben ha tehetjük menjünk pár megállót gyalog, és ahová csak lehet lift helyett lépcsőzzünk fel. Amikor a szabad levegőn vagyunk, tegyünk kis kitérőt egy park felé, sétáljunk át rajta, lélegezzünk sokat, és mélyen.
  7. A munkából hazafelé, hívjuk fel telefonon a szeretteinket, barátainkat. Hiszen a szóbeli kommunikáció nem csak a társas kapcsolatainkat támogatja, hanem rendkívül hatékony stresszoldás szempontjából is. S főleg most, hogy nem tudunk bármikor összefutni a társaságunkkal, csoportos programok helyett szánjunk időt hétvégén videochatelni, hogy láthassuk egymást azokkal, akik fontosak nekünk.
  8. Napközben támogathatjuk a szervezetünket tiszta forrású vitaminokkal, és nyomelemekkel. Míg az estét zárhatjuk forró, gőzölgő relaxációs gyógyteával.

A stresszoldásért, a napi rutinokkal rendkívül sokat tehetünk. Ha figyelünk magunkra, teszünk a jóllétünkért, akkor azt a testünk, és a lelkünk is meghálálja. Még ha könnyen bele is feledkezünk a rohanásba, és mindabba aminek nap mint nap meg kell felelnünk, mégis érdemes magunkra szánni olykor egy kis énidőt. Hosszútávon garantáltan megtérül.

A cikket írta:

Csete Nikoletta

Szupervizor

Egészség coach