A tél, az átalakulás, elmúlás időszaka. Utat mutathat arra, hogyan figyeljünk egy picit jobban befelé, a lelkünkre.
A napsütötte hónapokban mindenki szeret kint lenni a szabadban, és másokkal kapcsolódni. A figyelmünk is kint van ilyenkor, a természeti szépségeken, a baráti társaságunkon, a látnivalókon, s mindenen ami a melegebb időszakban az érzékszerveinknek kénye-kedve lehet. Egyszerre több dologra figyelünk, és próbáljuk feldolgozni a külvilág impulzusait, ingereit, hiszen, tavasszal, és nyáron így a legkönnyebb töltődni.
Majd jön a szeptember, ami a tanévkezdés hangulata miatt picit olyan, mintha január lenne, elkezdődik vele valami új, figyelmünket összpontosítani kezdjük, jön a felelősség. Búcsút intünk a jó időnek, rövidülnek a nappalok, a korai sötétedés felkészít minket arra, hogy bekuckózzunk az otthonunkba. S mire eljön a november, a Mindenszentek időszakával már készen állunk az elengedésre, az átalakulásra. Majd a tél utat nyit a lélek pihenő idejére, a meglassulásra, és az intimebb együttlétekre, mélyebb beszélgetésekre.
Ha tudatosan szeretnénk élni, érdemes az évköri ciklusok változását a saját hasznunkra fordítani. Hiszen, ha megállunk egy-egy pillanatra, és figyelünk arra mi mindent üzenhet nekünk egy évszak, vagy hónap, könnyen önfejlesztő tanulásba kezdhetünk saját magunk és a természet segítségével.
Hogyan figyeljünk jobban önmagunkra?
Az ősz, és a tél kedvez a különböző önismereti programoknak is. A munkám során azt tapasztalom, hogy szívesebben jönnek az emberek ilyenkor egyéni életvezetési tanácsadásra, és csoportos foglalkozásokra, vagy hívnak fel azzal a kéréssel, hogy ajánljak nekik egy önfejlesztő könyvet. Ilyenkor könnyebb ugyanis befelé figyelni, szívesebben választanak a fejlődni vágyók beltéri foglalatosságokat, hisz az időjárás már meghatározhatja a kültéri szabadidős programokat. Könnyebb úgy mondani igent, egy pár hónapos önismereti folyamatra, hogy kevésbé csalogat a kinti világ.
Helyette pedig, ha a belső világunkra figyelünk, akkor az októberrel, novemberrel elengedhetjük – a hulló falevelekkel, képletesen – mindazt, ami már esetleg túlért az életünkben. Decemberben számvetést készíthetünk mindarról, amire már nincs szükségünk, de valami ok miatt őrizgetjük; legyen szó megkopott ruhadarabokról, vagy akár elavult gondolati sémákról, melyek már nem szolgálják a fejlődésünket. Elengedhetünk idejétmúlt sérelmeket, lelkünket bántó szomorú történeteket, hogy a következő évbe megtisztulva léphessünk majd át. S ha merjük elengedni az idei évet, januárban a helyére valami új is léphet.
Egy könnyed ötlet, ami segíthet az elengedésben
A játékosabb kedvű olvasó akár ki is próbálhat egy szimbolikus gyakorlatot, amivel megtapasztalhatja az elengedés lélekemelő, felszabadító hatását. Vegyünk elő két üres fehér lapot, az egyikre kezdjük el felsorolni azokat a dolgokat, akár személyeket, amiket, akiket el szeretnénk engedni. Vizsgálódjunk egy picit befelé tekintve, hogy mi minden foglalja a helyet az életünkben, valami mástól. Felkerülhet a papírra, egy panaszkodó munkatárs, aki csak feltart és elkedvtelenít minket, s megfogadhatjuk, hogy nem hallgatjuk tovább a negatív gondolatait. De felírhatjuk a volt kedvesünktől őrizgetett apróságokat is, amiktől ha megválunk, már nem foglalják a helyet a szívünkben, egy új, boldogabb kapcsolattól.
A másik papírra pedig felírhatjuk, hogy mit szeretnénk kapni, az elengedett dolgaink helyett, mi vegye át a helyét?! Például a panaszkodó munkatársat megtaníthatjuk optimistábbnak lenni, így felkerülhet a papírra, hogy egy vidámabb, lelkesebb munkatársat szeretnénk kapni őbelőle. Vagy, ha nem sikerül vele dűlőre jutni, figyelmünket egy másik munkatársnak szentelhetjük. Felírhatjuk, hogy a régi kedvesre emlékeztető tárgyak helyett, milyen újat veszünk meg ajándékba magunknak, és leírhatjuk az új szerelem vágyát is mellé.
Amikor készen van a listánk, menjünk ki a szabadba egy kis palack vízzel és egy doboz gyufával, majd egy biztonságos helyen égessük el az elengednivalónkkal teleírt papírt. Ha elégett, ne felejtsük vízzel leönteni, mielőtt tovább sétálnánk. A másik listánkat pedig adjuk fel postán önmagunknak, és amikor megérkezik a levél, köszöntsük általa azt a sok mindent, aminek fogadására az elengedés után, immáron készen állunk.
Fontos, hogy cselekedjünk!
A teljes, és boldog élet elérhető, ha benne figyelünk magunkra, egymásra, és teszünk a jóllétünkért. Merjünk elengedni, megbocsátani, és tenni azért, amit a helyére vágyunk megkapni az életünkben. Ne csak várjuk az új dolgok megérkezését, hanem váljunk aktív, önmagukért tenni képes, változtatásra és változásra nyitott emberekké. Ha betegek vagyunk, ugyanígy elengedhetjük képzeletben a tüneteket, panaszokat, és elképzelhetjük magunkat mindennap egészségesen. A mentális, és érzelmi munkának varázs ereje van, a belső képeink valóra válhatnak magunkról, ha elkötelezetten és pozitívan tudunk gondolkodni.
Határozzuk el, hogy a jövőév nem szomorú és melankolikus lesz a számunkra, hanem kihasználjuk a benne rejlő sok-sok potenciált, amivel feltölthetjük és fejleszthetjük önmagunkat. S legyünk tudatában annak, hogy ezzel sokat tehetünk lelki egészségvédelmünk érdekében is.
Csete Nikoletta
Egészség coach
Szupervizor
A cikkben szereplő képek a Pixabay fotóletöltőről származnak.
