Érzelmi állapotunk meghatározza a tetteinket

A békében és szeretetben élt egyéni élet, segít boldogabb közösségben és haladóbb szellemiségű társadalomban élni.

 

Az önmagát elfogadó és szerető ember napjainkban sem tör mások életére, nem ítélkezik, nem üzen hadat senkinek, csak mert másképp lát valamit. A szeretet, alapérték a tiszta lélek számára, egy olyan életben, ahol mi emberek mint természeti-lények egyenlőek vagyunk, s a másik életének tisztelete semmilyen okkal le nem bontható bizonyosság bennünk. Mert az emberségesség el nem tűnő mivoltunk, le nem igázható képességünk. Ki kapcsolatban van önnön természetével, az embertársát úgy védi, mint önmagát. Oltalmazza a másik szabadságát, életét, hitét, hogyha maga is bajba kerül egy élethelyzetben, társai őt is védelmezhessék.

 

Az összefogás, és egység értékrendjében élt életünk lehetősége túl van a mindennapi hajszán, ott szunnyad a mélyben, s várja, hogy életre keltsük. Lekapcsolódva önmagunkról, stresszesen, rohanva, kizárólag materiális javakat kergetve nem elérhető. Szükséges hozzá az előző cikkekben taglalt tudatosság, valamint önmagunk által uralt és egészségesen vezetett élet. Majd a meglassulás, a szeretteink felé való őszinte odafordulás, gyengédség és a kíváncsi figyelem egymásra. Ha önmagunkkal jóban vagyunk, elfogadásban és szeretetben, akkor mások felé is megnyílunk. Csak rendbetett lelkivilággal tudunk derűsen, támadásmentesen együtt sziporkázni a kanapén a barátainkkal, gyermeki önfeledtséggel hógolyózni az utcán, nagyokat sétálni a közeli parkban sietség nélkül, fogadni a jót, együtt áramlani a pillanattal.

 

A szeretetteli gondolatok, erőt adó érzésekhez vezetnek!

 

Minden érzést fél másodperccel megelőz egy gondolat. Ha nem tetszik ahogy érzed magad, keresd meg az érzelem kibontakozása előtti gondolatot, és próbáld visszavezetni a szeretet irányába mindazt, ami felmerült benned. Az érzelemvilágunk ugyanis a gondolkodásunk helyes irányba terelésével elmozdítható a harmónia felé. Amikor rosszul érezzük magunkat, vagy betegek vagyunk feltételezhetjük, hogy kibillentünk az egyensúlyból. Valami túl sokká, és valami más túl kevéssé vált bennünk.

Az éberség a saját belső folyamatainkra, az egyik leghasznosabb hozadéka az önismereti munkának. Azzal, hogy rendszeresen megvizsgáljuk a reakcióinkat, tudatossá válunk a bennünk zajlódó dolgokra. Így máris hatalmat szerzünk önmagunk fölött, és nem áldozatai leszünk a velünk történő dolgoknak, a látásmódunknak vagy az ösztönösen keringő érzéseinknek. Ha ugyanis nem vagyunk tudatában önmagunknak, és nincs kapcsolatunk a gondolatainkkal, érzéseinkkel akkor öntudatlan tetteink lesznek. Automatizmusokat teszünk meg, amik csak úgy megtörténnek, rutinból, a múlt alapján. Amikor változtatás nélkül mindig egy régi mintát követünk, nem tudunk új dolgokat elérni az életünkben.

 

Ha boldogságra vágyunk, szeretetteli gondolatokra van szükségünk!

 

A pozitív érzelmek és a megoldásorientált gondolatok harmonizálják a kedélyállapotunkat, és az idegrendszerünket. S ha jól vagyunk akkor egyre nagyobb szinkronba kerülünk az életenergiával, életörömmel, ami egyensúlyhoz vezet. A pozitív pszichológiát “az optimális emberi működéshez vezető feltételek és folyamatok tudományaként” határozták meg, ami jólléthez vezet. A jóllétben élt élet visszaadja az egészségünket, hatékonyabbakká és boldogabbakká válhatunk általa.

A belső béke segít boldogabb közösségben és társadalomban élni 

 

Egy olyan ember, aki pozitív rezgést bocsát ki a környezetére, maga is hozzájárulássá válik mások számára, például az ő jóllétükhöz. Amikor adunk, egyszerre kapunk is vissza, hiszen minden amit elértünk és továbbadunk az megsokszorozódva tér vissza hozzánk. Így válik hatalmas erőforrássá, ha kedélyes érzelmi állapotokban vagyunk, mert ez a hangulat, ez a magas rezgés jó cselekedetekre inspirál minket. S ki ne vágyna maga körül kellemes, és jólelkű emberekre? Ha így élünk hamar tele leszünk barátokkal, kedves szomszédokkal, segítőkész lakókkal a környezetünkben.

Van egy belső lélekmagunk, aminek ha csak csírája is él még a mélyben, akkor semmi sincs veszve! Eredendő emberségünk és tisztaságunk magja ez. S ha megérint minket a másik ember igaz gondolata, míves érzése, kacskaringós élettörténete, tiszta lelke, akkor ez a mag suttogni kezd a fülünkbe. Azt mondja, lépj hozzám közelebb, tedd a szívedre a kezed, nézz a szemembe, fogd meg a vállam, mosolyogj rám, ismerj meg. Ha így teszel közelebb merek hozzád lépni, a szívemre rakom a kezem, a szemedbe nézek, megfogom a vállad, rád mosolygok, és mindent megteszek, hogy megismerhesselek. Mert tudom, legbelül érzem, hogy egy láthatatlan szál összeköt minket, hiszen csak egymás szemének fényében létezünk, mi emberek. Élni pedig? Csak így érdemes!

 

Csete Nikoletta

Egészség coach

Szupervizor

 

A cikkben szereplő képek a Pixabay fotóletöltőről származnak.