MIÉRT ÉRDEMES KAPCSOLÓDNI ÖNMAGADDAL?

Miért érdemes kapcsolódni önmagaddal?

Hogyan tanuld meg felvenni a belső kapcsolatot magaddal mindössze pár hét alatt, még akkor is, ha a december számtalan feladatot követel tőled.

Talán te sem tudsz könnyen figyelni magadra, és meglassulni. Hiába próbálod meditációval, vagy relaxációval lecsendesíteni a gondolataidat, csak egyre idegesebb és frusztráltabb leszel. A sport sem oldja fel önmagában az idei év feszültségeit. Érzed, hogy szükséged lenne magadra, de nem tudod hogyan lassulj meg? Lehet, hogy ezen a télen a belső béke élménye egy kétségbeesett próbálkozássá fajul, és időrabló folyamattá válik. A végén zenét sem lesz kedved hallgatni, és a magadra szánható idő lehetősége már csak szemforgatást vált ki belőled. Ugye nem akarsz ideáig eljutni?

Ha te is küzdesz most, engem ez nem lep meg, hiszen az egész társadalmunkat érintően nagy méreteket ölt a stressz. Ráadásul senki sem tanít meg minket befelé figyelni. Olykor már csak akkor érezzük szükségét, amikor tombolnak a gondolataink, szorongani kezdünk, alvászavarunk lesz, vagy egymást követik a betegségeink.

Mi történik veled, ha megtanulsz kapcsolódni?

A belső figyelem képességének kialakítása során, az önmagadra fordított idő egy lelki szertartás lesz. Egy olyan új szokás, ami során kényelmesen, könnyedén és türelmesen tudsz gyengédséget adni magadnak. Ami kiemelten fontos a téli hónapokban, hiszen sokkal kevesebb pozitív töltést kapunk a külvilág felől. A természet is csínján bánik a napfénnyel, elhalványul a nyári színkavalkád, és kevesebb szabadtéri programra van lehetőség.

Ebben az évben egyébként is csekély feltöltődési lehetőség jutott, és sokkal több a stressz, a feszültség. Kevesebb időt tudtunk a szeretteinkkel, és a barátainkkal tölteni mint máskor. Ezért kiemelten fontos, hogy az évvégéhez közeledve önmagunknak egy picit többet tudjunk adni. Nincs is jobb pillanat, mint a “most”, hogy megtanulj minőségi időt szánni saját magadra, ami által csökkenhetnek a szorongásaid, félelmeid, kétségeid.

Mire jó a figyelem fejlesztése?

Annak, aki naponta egyszer-kétszer megkérdezi önmagától, hogy “hogy vagyok?” és “mire van most szükségem?” bizonyítottan csökkennek a kellemetlenségekkel járó nehezebb érzései. Hiszen a kapcsolatba lépés saját magunkkal többféle boldogságért felelős hormont szabadít fel bennünk. Az őszinte empátia, és figyelem magunk felé, bőségesen megtérül, mert az öngondoskodó percek immunerősítő, valamint stresszoldó hatásúak.

Az Amerikai Pszichológiai Társaság (American Psychological Association, a legnagyobb amerikai és kanadai tudományos, szakmai szervezet) szerint azok az emberek, akik megtanultak magukra és a saját szükségleteikre figyelni, megközelítőleg 60 nap elteltével elkezdtek magabiztosabban működni. Erősebbnek érezték magukat, mint az önismereti munka elején. Optimistán tekintettek a jövőbe, hiszen tapasztalatuk lett arról, hogy képessé váltak reagálni önmagukra, ami által kezelni tudták a saját lelki hangulataikat, és a reakcióikat.

Amikor kitartóan gyakorolták a kapcsolatfelvételt a testükkel és az érzéseikkel, elkezdtek magukra számítani, magukban bízni. Ha valami miatt megbetegedtek, nem csüggedtek el, nem rémültek meg, hanem hálásak voltak és reményteliek. Hiszen pontosan tudták, hogy a gyógyuláshoz vezető út fontos része az, hogy az orvosi terápiás kezelések mellett mi mindent tudnak megtenni önmagukért. Ezért kihívásként, és tanulási lehetőségként kezelték a gyógyulási folyamataikat.

Mit jelent a gyakorlatban ez a belső kapcsolat?

A belső figyelem nem más, mint a megfigyelő képességünk fejlesztése. Az intenzív figyelem kiérzékenyít minket arra, hogy zavaró hatásoktól mentesen tudjunk válaszokat adni olyan kérdésekre, amik a hogylétünkre irányulnak. A magunkra fókuszálás célja, hogy az önmegfigyelés során az érzékelésünk ne legyen elterelhető, képessé váljunk az önellenőrzésre, az önértékelésre, a szükségleteink megfogalmazására.

Mindezt azért érdemes megtanulnunk, mert ha tudjuk “hogy vagyunk”, “hogy érezzük magunkat” lelkileg vagy testileg, akkor könnyebb megoldásokban gondolkodnunk! Ha pedig egy adott problémából való kiúthoz valamilyen változás, változtatás szükséges, akkor a hogyant is sokkal könnyebb megfogalmazni annak, aki felismeri a saját szükségleteit. Amennyiben kitartóan gyakoroljuk a belső kapcsolódásunkat, az eredmény az lesz, hogy tudatosabbak leszünk a saját működésünkkel kapcsolatban. Így pedig könnyebben elérhetjük, amiket szeretnénk.

Amikor már erőfeszítés nélkül tudjuk észlelni a belső testérzeteinket, érzéseinket és a reakcióinkat, akkor hamarosan hozzáférhetünk olyan információkhoz is magunkról, amelyek válaszokat adhatnak arra, hogy mit miért csinálunk. A belső kapcsolódás után a reflexiós képességünk ekképp fejlődhet. A következő cikkben kitérek az önreflexió hasznosságára is, tarts velem az eljövendő hetekben! Most pedig nézzük meg együtt, hogyan gyakorolhatjuk a kapcsolódást, ha először éljük át. Természetesen bárki bekapcsolódhat a gyakorlatba, sosem árthat meg egy kis elcsendesedés.

Éld át a belső nyugalom állapotát!

  1. Lépés. Teremtsünk nyugodt, csendes környezetet. Próbáljunk kizárni kezdetben minél több zavaró körülményt. Később amikor nagyobb rutinunk lesz, már könnyebben el tudjuk engedni a külvilág ingereit. Vonuljunk el egy csendes szobába, ahol senki nem nyit ránk. Kérjünk negyedóra énidőt, ha másokkal lakunk együtt. Némítsuk le a telefont, zárjuk be az ablakot, és az ajtót.
  2. Lépés. Hallgassunk pár percig kellemes zenét. Lehetőleg szöveg nélkülit, olyat választva ami megnyugtató. Helyezkedjünk el kényelmesen, ülő helyzetben, hogy ne bóbiskoljunk el. Kapcsolódjunk a zenével, próbáljuk elengedni a mindennapi gondolatainkat. Majd tegyük át a figyelmünket a testünkre. És próbáljunk ebben a figyelemben pár percre benne maradni. Ami azt jelenti, hogy pásztázzuk a testünket csukott szemmel, és kíváncsian figyeljünk jön-e tőle válaszreakció.
  3. Lépés. Adjunk magunknak osztatlan figyelmet. Próbáljunk meg a jelenbe kerülni azzal, hogy ne gondoljunk a gyakorlat során a múltra vagy a jövőre, bátran fókuszáljunk az “itt és most”-ra. Semmiről nem fogunk lemaradni ebben a 10-15 percben. Bármi, ami lekötné a figyelmünket, az nyugodtan várhat pár percig. Ha egy rövidebb időre magunkra figyelünk, utána még a minket foglalkoztató gondok is könnyebben megoldhatóakká válnak, ezért megéri őket mindennap egy kicsit félretenni.
  4. Lépés. Legyünk hatékonyak azzal, hogy nem várunk el magunktól semmit. Ne siettessük a dolgokat. Fókuszáljunk arra, ami történik, és ne akarjunk valami mást kihozni a helyzetből, mint ami van. Ne akarjunk túllenni a gyakorlaton, ne siettessük a testünket vagy az érzéseinket. Legyünk nyitottak önmagunk felé. Azt is fogadjuk örömmel ha megérzünk valamit, de azt is, ha nem. Ha elsőre nem történik sok minden az is teljesen rendben van, lehet hogy idő kell, míg a testtudatosságunk kialakul.
  5. Lépés. Adjunk koncentrált figyelmet a testünknek. Legyünk jelen önmagunknak. A testérzetek, és az esetleges érzelmek átélésének megengedése következik. Bármilyen jelzés érkezik a testünktől, vagy bármilyen érzelem bukkan fel, semmi mást ne tegyünk, csak engedjük had legyen. Észrevenni és megfigyelni, – ennyi a feladatunk. Hagyjuk beleengedni magunkat a jelen pillanatba amiben ítéletmentesen fogadjuk azt, ami felbukkan bennünk. Vegyük észre, ha valahol valami bejelez, ne társítsunk jelentést hozzá. Észleljük, és figyelünk rá egy ideig, amíg jól esik. Ha egy érzet, vagy egy érzelem múlik, akkor hagyjuk elmenni, és könnyedén pásztázzunk a testünkön tovább.
  6. Lépés. Térjünk vissza a mindennapi életünkbe. A gyakorlat elején akár beállíthatunk magunknak egy jelzést, annyi időre ami rendelkezésre áll. Vagy szabadon hagyhatunk annyi énidőt, amennyit a figyelmünk képes egyszerre befogadni. Amikor készen vagyunk a testünk megfigyelésével, lassan mozgassuk meg a lábfejünket, majd a csuklót. Nyújtózzunk egy nagyot, tudatosítsuk magunkban, hogy hol vagyunk, és mit is csináltunk a gyakorlat előtt. Majd óvatosan beengedve a fényt, pici szempilla rebegtetésekkel kinyithatjuk a szemünket. Üljünk még pár percet nyugodtan, amíg visszaérkezik a testünk is, és újra gyorsulnak a fiziológiai folyamataink.

Ha ezt a gyakorlatot ismételjük pár naponta, akkor néhány hét alatt érezni fogjuk, hogy megváltozik a kapcsolatunk a testünkkel. Ha még tovább fejlesztjük a belső figyelem képességét, újabb meg újabb tapasztalatokat szerezhetünk magunkról.

A következő hetekben elsajátíthatsz még több praktikát, ami elmélyíti a belső kapcsolatodat önmagaddal. Általa talán könnyebben ráláthatsz az igényeidre, és időben reagálhatsz a szükségleteidre.

A cikket írta:
Csete Nikoletta
Szupervizor
Egészség coach

A cikkben használt képek forrása: pixabay.com fotóletöltő oldal.